Az evészavarok száma évről – évre nő, és az esetek nagy többségében mindig komoly pszichoszomatikus zavarok állnak a háttérben. A táplálkozási zavarok mindig ott alakulnak ki, ahol bőségesen van miből habzsolni, és így van miről lemondani is. Az egyik véglet a mérték nélküli habzsolás az ún. érzelmi evés. A nők 35%-a érzelmi evő. Beszélhetünk bánatevésről, unalomevésről, örömevésről, magányosság evésről stb.
Az érzelmi evők a problémáikat elpalástolják, hogy csak az ízekre, az ételre, az evésre tudjanak koncentrálni. Az igazi érzelmeik, a megoldásra váró problémáik így még mélyebbre kerülnek a tudatalattiban, miközben az egész életük merő étkezéssé alakul. Nem tudnak kitörni az evés rabságából, szó szerint uralkodik rajtuk az étel. Ha huzamosabb ideig tart a bánatevés, akkor legtöbbször a bánatevők nagy többsége túlsúlyossá válik. A kövérség mindig közlésértékkel bír. A nem vállalható érzések közvetítésére kiválóan alkalmas a túlsúly. Így a negatív érzések, a rossz párkapcsolatban élő nők reménytelen függetlenségi törekvései, félelmei, függőségei nyilvánulhatnak meg bánatzsír formájában.
Mikor vagyunk kövérek? Ha a testtömegindexünk 30 fölött van. A BMI úgy számítható ki, hogy a testtömegünket elosztjuk a méterben kifejezett testmagasságunk négyzetével. Magas indexnél már nem mondhatjuk, hogy – „én így is jól érzem magam, így is el tudom fogadni magam”- mert ez nem igaz. Az egészség komoly veszélyben van, a test ilyen mértékű elzsírosodása jelzés arra vonatkozóan, hogy változtatni kell – nem a ruhatárunkon – hanem önmagunkon. Ideje szembenézni a problémáinkkal, és előbújni az ételek mögül. Az okokat keresve a csecsemőkori etetési szokások meghatározóak. Ha a szülő minden problémát édességgel próbál megoldani, a gyerek akkor is kap ételt, ha nem éhes.
Az érzelmi evéshez közelálló étkezési zavar a bulimia, amelyre a csillapíthatatlan éhség a jellemző.
A bevitt kalóriától, a plusz szénhidráttól aztán hánytatással, hashajtók beszedésével szabadul meg a beteg. A következmény a test kiszáradása, a szervek megsüllyedése, tönkrement bélműködés, sápadtság, megnyúlt bőr, a fogak elszíneződése, püffedt arc. A bulimiások 80 %-a nem kap kezelést, mert nehezen felismerhető. Jellemző viselkedés, hogy evés után egyből a mosdóba mennek, és kerülik a közös étkezéseket. A bulimia hátterében mindig az önelfogadás hiánya áll. Olyanoknál fordul elő, akiknek állandó külső megerősítésre van szükségük, de nem kapják meg. Szeretethiány, énhatár problémák, az érzelemkifejezés nehézsége, a kommunikációs készség hiánya állhat a betegség mögött.
A másik véglet a fogyókúra, az ételről való lemondás. Akkor válik betegséggé, ha az ideális súly elérése után tovább folytatódnak a megszorítások, az elhízástól való félelem felerősödik, és a kialakuló súlyfóbia kóros soványsághoz vezet. Ez az evészavar az anorexia nervosa. Elsősorban a 8 – 18 év közötti lányok kezdenek sokszor ésszerűtlen fogyókúrákba. Ráköltöznek a mérlegre, mert szeretnének megfelelni a média által közvetített szépségideálnak. A testideáloknak való erős megfelelési kényszer miatt elkezdenek válogatni az ételek között, és egyre többet tesznek tiltó listára. Már alig esznek valamit, mégis kövérnek érzik magukat. Az elhízástól való rettegés miatt őrült módon edzenek, megerőltető sportokat űznek. 30 – 40%-os súlyvesztés is előfordulhat, felborul a hormonháztartás, menstruációs problémák, fokozott szőrnövekedés, hajhullás a jellemző tünet. Gyakran kíséri depresszió, szorongás és megszűnik a betegségbelátás képessége is.
Az anorexiára sajátságos testképzavar a jellemző. Elgondolkodtató, hogy két év alatt a torz testképet dicsőítő internetes oldalak száma 470% – kal nőtt. A táplálkozási zavarokkal feltétlenül forduljunk pszichológushoz, pszichiáterhez.
Éljünk mértékletesen, harmóniában önmagunkkal, a világgal!