Izgalmakkal, várakozással telve október 12-én pénteken 18.15-kor indultunk az Air France járatával Budapestről Párizsba, majd két átszállással Guangzhouba és Harbinba. Guangzhouba helyi idő szerint szombaton 17.10-kor érkeztünk. Nagyon klassz utunk volt, már Párizsban összebarátkoztunk Zsuzsával, Hédivel és Lillával. A repülőtéren már úgy beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást.

Guangzhou-ban kezdődtek kalandjaink, ahol csak két óránk volt átszállni és a csomagjainkat is ki kellett vennünk. Párizsból pontosan érkeztünk, de mindaddig fogalmunk sem volt milyen kihívással kell majd szembenéznünk: a guangzhou-i Baiyun reptér városnyi méretei elképzelhetetlenek. Kilométeres folyosók, terminálok százai és minden egyes terminálon belül több száz kapu. Az egyes kapuk közötti távolság futva is legalább 2 perc. Miután átestünk a vámvizsgálaton, többször is ujjlenyomatot vettek és arcképet készítettek rólunk, szembesültünk a reptér méreteivel és hogy már alig maradt egy óránk a harbini járat indulásáig.

A Baiyun reptéren nagyon nehéz volt tájékozódni, teljesen más logisztika szerint rendezett, mint az európai repülőterek. Az is váratlanul ért, hogy angolul nagyon minimálisan beszélnek még a reptér alkalmazottai is, a csomagkivétellel kapcsolatos információkat a nyolcadik alkalmazott tudta átadni érthetően. Ekkor kb. már csak fél óránk volt a járatunk indulásáig, ezt a fél órát kézipoggyászainkkal futva töltöttük. Folyosóról-folyósóra futottunk kb.7 km-t, mikor végre eljutottunk a saját terminálunkig, ahol már csak a 210-es kaput kellett megtalálnunk.

Mikor végre bejutottunk a Southern China Airlines harbini járatára, már annyit nevettünk, hogy ülni is alig bírtunk. Már csak Heilongcsiang tartomány fővárosáig, Harbinig kellett repülnünk, hogy végre célba érjünk. A repülőt elég erős széllökések rázták Harbinig, nem vagyok félős, de többször imádkoztam. Budapesttől Harbinig sötétben repültünk, végig a szárny mellett ültem. A Hold gyönyörű volt, Párizs fényei felülmúlhatatlanok.

Helyi idő szerint 23.30-kor érkeztünk meg Harbinba, ahol a Heilongjang Egyetem busza várt minket. Elég hideg volt, örültem, hogy magammal vittem a sídzsekimet. Egy nagyon kedves srác fogadott minket, tökéletes angolsággal adott tájékoztatást az egyetemről és a városról, ill. válaszolt kérdéseinkre a szállodáig tartó egyórás út alatt.
Fantasztikus érzés volt végre megérkezni, a szívemet betöltötte az érzés, hogy hazaértem! Hihetetlen, katartikus felismerés volt, látogassatok el Ti is ebbe a gyönyörű városba, ha tehetitek!